2009. augusztus 13., csütörtök

Annyi a világ...





Az utóbbi napokban merült fel bennem,hogy ismét el kellene kezdeni a fotózást. Egészen pontosan komolyabban folytatni. Még pontosabban a képeket valami módon rendezetten, de mégsem egy mereven felépített tematika szerint közzétenni. Erre persze jó lenne egy képtár, de az nem elégíti ki a kommunikációs kényszeremet. :-)
Szóval itt a blog... és ez elég laza és elég kötetlen is ahhoz, hogy kellő mozgásteret adjon a mondanivaló csapongásához. Majd elválik, mi lesz belőle, van-e értelme ennek, működik-e úgy, ahogy elképzelem.
Egyébként is érdekes kettősség számomra most ez a nyár vége... majdnem nyár vége. A nyaralás feltöltött élményekkel és persze fotókkal, viszont aki ismer, az tudja, hogy én ilyenkor már a közelgő ősz miatt búsulok, ami most sem ígérkezik könnyebbnek, mint eddig.

Szóval most először, indítóként csak ez az egy fotó -ami a közös blogbejegyzés-cím apropójául szolgált :-)- egy Tihany feletti fogadó teraszáról, háttérben a tó, a hold, az este fényei... Csodálatos panorámájú és hangulatos hely volt, a Balaton felvidéken töltött nyaralás utolsó estéjének helyszíneként. Csak néhány nap volt, mégis nagyon elevenen él és fog is élni bennem a hely. Kishazánk szinte egyetlen olyan szeglete (mindenesetre egy a nagyon kevés közül), ahol az ember úgy érzi, itt lehet még Emberként élni... egyáltalán, lehet úgy élni, amit álmaimban elképzelek Életnek. Ma éjjel amúgy is valami nagyon furcsa és különös álmom volt: feküdtem a tenger sekély vizében és beborítottak a hullámok. Megengedtem magamnak az érzést, hogy elsüllyedjek a sekély vízben, és már nem lehet tenni ellene...
De ki tudja, talán csak azért volt az egész, mert hosszú évek óta végre megint úsztam a Balatonban... Meg persze sétáltam a Tagore sétányon és Szentbékkálla kis utcáin, hallgattam tárogató muzsikát meg tücsköket és a lovak nyerítését, és megpróbáltam mind ennek egy kis szeletét megörökíteni, bár enélkül is tudom, hogy holnaptól hol, és főként hogyan szeretnék élni... mert végülis tényleg annyi a világ, amennyit beletöltünk.

Nincsenek megjegyzések: